Tulajdonképpen május 9-ét emlegetik a Győzelem napjaként, de a német hadsereg kapitulációjára valójában már május 7-én sor került.Reimsben 7-én a német katonai elit képviselői aláírták az angol és az amerikai katonai vezetés képviselőivel a kapitulációt mondja Kun Miklós történész, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.

Azért húzódik el ez a nap május 8-ára, mert részben akkor lép életbe ez a kapituláció Németország egész területén, másrészt Nyugat-Európa éveken át, főleg a hidegháború alatt, de később is, ezt a napot ünnepelte hivatalosan. A volt Szovjetunió azonban folytatta a sztálini hagyományt, Sztálin ugyanis elégedetlen volt, hogy magas rangú szovjet tisztek, marsallok sem Zsukov sem Konyev sem Rokoszovszkij, a berlini csata győztesei nem voltak jelen ennél a kapitulációnál.

Így elrendelte, hogy május 8-án, de az is áthúzódott 9-ére, 0 óra 43 percre, Zsukov marsall jelenlétében Keitel tábornagy, a Hitlerhez legközelebb álló német katonai vezető, aláírja a feltétel nélküli megadásról, a kapitulációról szóló okmányt. A szovjet történetírás sokáig úgy írt erről, hogy a nagy honvédő háború vége, napjainkban viszont úgy mondjuk, hogy vége a II. világháborúnak, vége a barna pestis uralmának Európában. Ez tulajdonképpen egy szép nap, más kérdés, hogy mi kezdődött utána.