A holokausztnak a náci rezsim által szervezett és központilag irányított népirtást nevezzük, mely mintegy hatmillió zsidó életét vette el. A „holokauszt” görög eredetű szó, jelentése: „tűzáldozat”. Az 1933 januárjában hatalomra került németországi nácik úgy hitték, ők felsőbbrendűek, a zsidók pedig alacsonyrendűek, egyúttal életre méltatlanok. A holokauszt időszaka alatt a nácik más, általuk „fajilag értéktelen”-nek nevezett csoportot is célponttá tettek: romák (cigányok), fogyatékosok, valamint néhány szláv nép (lengyelek, oroszok és mások) életét oltották ki. Más csoportokat politikai és viselkedési alapon üldöztek, köztük kommunistákat, szocialistákat, a Jehova Tanúit és a homoszexuálisokat.

1939-ben, a háború kitörése előtt a nácik már koncentrációs táborokat hoztak létre zsidók, romák, valamint politikai és egyéb ellenfeleik elkülönítésére. A háború évei alatt a nácik és szövetségeseik gettókat, átmeneti táborokat és kényszermunka-táborokat tartottak fenn. A Szovjetunió 1941-es lerohanása után könnyen mozgósítható tömeggyilkos osztagok végeztek zsidókkal, romákkal, a szovjet állami és pártvezetőkkel. Csak itt egymilliónál több zsidó férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg. 1942 és 1944 között a náci Németország további sok millió személyt deportált a megszállt területekről kivégzőtáborokba, ahol speciális gyilkoló mechanizmusokkal pusztították az embereket. Bár a náci rasszizmus fő célpontja a zsidóság volt, romák (cigányok) tízezreinek életét is kioltották. Legalább 200.000, szellemileg vagy testileg csökkent képességű személyt végeztek ki az „Eutanázia Program” keretében.

1933-ban Európa zsidó lakossága meghaladta a kilencmilliót. A legtöbb európai zsidó olyan országban élt, melyet a Harmadik Birodalom elfoglalt vagy befolyásolt a II. Világháború során. 1945-re az európai zsidók közel kétharmada (köztük egymillió gyermek) lett a „Végső megoldás” áldozata: e jelszóval gyilkolták a zsidókat a nácik. Magyarországon 600,000 zsidót öltek meg.

A háború utolsó hónapjaiban a SS őrök halálmenetekre kényszerítették a táborok lakóit, hogy megelőzzék a Szövetséges csapatok fogolyszabadítási kísérleteit. Ahogy a Szövetségesek felszabadították Európát és megtámadták Németországot, sorra találták meg és szabadították fel a táborban őrzötteket, akik közül sokan túlélték a halálmeneteket. A II. Világháború Európában Németország feltétel nélküli megadásával ért véget, 1945. május 9-én.