Miután a békét a villámháborús győzelem után sem sikerült Hitlernek elérnie, zöld utat adott Vergeltungswaffe 1, és Vergeltungswaffe 2, azaz V (fau) 1, V (fau) 2 és a V (fau) 3 fejlesztésének, de ezen fegyverek pusztító ereje nem mérhető az atombombáéhoz.

1. V-1 szárnyas rakéta:

    * Hossza 7,74 m
    * szárny fesztávolsága 5,71 m
    * meghajtása 1 db Argus As 014 pulzáló rakétahajtómű
    * maximális tolóerő 335 kp.

848 kg bombaterhet tudott 322 távolságra célba juttatni, 914 m-es utazómagasságon repült, 576 km/óra maximális sebességet ért el. Pusztító ereje eltörpül egy B29-es amerikai bombázó 9 tonnás bombaterhe mellett. Annak a sebessége 572 km/h azaz alig volt nála a V1 gyorsabb.

Az első sikeres kísérleteket 1942-ben hajtották végre vele, mikor Hanna Reitsch, az Me 163 komet rakéta-repülőgépet is tesztelő pilótanő berepülte, és sikerült megoldaniuk a stabilitás problémáját. A fiatal és bájos pilótanő, aki 40 rekordot állított fel, hallatlan bátorságának köszönhetően vált a V-1 használhatóvá. Ha a németek nyerik a háborút minden bizonnyal ő lett volna az első űrhajós is. A V-1-hez hasonló eszköz csak 1970-es évek végén válik igazán pusztító fegyverré, mikor irányítható robotrepülőgépet készítettek az amerikaiak a német modell adta ötletből. Mivel sem irányítani nem tudták a németek, sem a sebessége nem volt nagy, könnyűszerrel végeztek a V1-el a vadászgépek és a bombázók le tudták rombolni a kilövő állásait.
Első bevetésére a Normandiai partraszállás után került sor, mert a peenemündei kísérleti telepét több sikeres angolszász bombatámadás érte. (Az angolok a semleges svédeket kényszeríttették rá, hogy fényképezzék le nagy magasságból a telepet.) Az első bevetésekkor, míg nem tudták milyen fegyverről van szó, a radarok magányos vadászgépnek mutatták, váratlanul csapódtak be, légiriadó nélkül, így sok áldozatuk volt.
Az alacsonyan repülő - radar sugarak alatt szálló V-1 gépeket parti ütegek és járőröző musztáng vadászgépek szedték le. Gyakran egyszerűen mellérepülve a szárnyat kibillentve térítették el. A V-1 hosszú indító állványa is kitűnő célpontja volt a bombázóknak. Műszakilag figyelemre méltó alkotás, de igazán nem volt stratégiai haszna. A hidrogén-peroxidot hasznosabb lett volna a tengeralattjáróhoz használni.
Később az amerikaiak vették elő ujra az ötletét, a kis utazómagasságot kombinálva számítógépes vezérléssel megalkották a robotrepülőgépet, cirkáló rakétát. Erre a II. világháború idején nem volt lehetőség, ezáltal az amerikaiak olyan fegyverhez jutottak amelyel bármit és bárhol a világban elpusztíthatnak ami elöl nincs menekvés, csak a föld alatt. Mivel a különböző amerika ellenes csoportok ezt felismerték a támaszpontjaikat elkezdték a föld alá telepíteni, erre fejlesztette ki az amerikai hadsereg a bombák atyját, amit Osama Bin Laden feltételezett bunkerja ellen is bevetettek..

V-2 Ballisztikus rakéta: Werner Von Braun csodálatos műve

- 14,3 m magas
- 165 cm átmérőjű
- 3,56 m szárnyfesztávolságú függőleges indítású rakéta.

Alkohol és folyékony oxigén hajóanyagú 250 000 Newton tolóerejű rakétameghajtó hajtotta. 975 kg robbanótöltetet tudott, 282 km távolságra célba juttatni.

Elképesztő sebességet 5536 km/órát ért el. Ez 1.5 km/s ami már összemérhető a föld körüli pályára állításhoz szükséges 8 km/s-os szökési sebességgel.

Az A4-es modell, amit változtatásokkal tettek alkalmassá a bevetésre, 1936-ban készült el. 1940-ben Hitler leállította a fejlesztését és csak az 1942-es vereségek után Albert Speer indította újra a projektet. Ha Hitler nem állítja le a fejlesztést a Blitzkrieg végén, akkor 1943-ban angolok nem tudják németországot bombázni, nem tudnak partraszállni sziciliában - Németország simán győz!
A peenemündei telepet ért 1943-as angol bombázások miatt csak 1944-ben vethették be. Akkor már nem tudta megfordítani a háború menetét. A németek nem azért vesztettek, mert meg akarták hódítani a világot, hanem mert ez esze ágában sem volt a Führernek!
Ellene nem volt védekezés. Mint derült égből a villám úgy csapott le a britekre. Indítóállványa sem volt megsemmisíthető. A hozzá hasonló rövid távú taktikai rakéták, ma is szinte kilőhetetlenek, mert olyan kicsi a fellövés és a becsapódás közötti idő.
Természetesen ez is stratégiai fegyver, de pusztító ereje ennek is csak a negyede mint egy angol bombázóé. Ha azonban sikerül elérniük a németeknek, hogy Angliát ugyan az érje, mint Németországot, akkor az angolok elszántsága is megtört volna, hát még akkor, ha a németek megoldják hogy a V-2-t bevethessék az USA ellen, tengeralattjárókról.

V-3 Szuperágyú. 150 m hosszú 150 mm-es űrméretű 280 km hatósugarú ágyú. Pontossága kb 1 km.

V-4 Interkontinentális rakéta. Csak elképzelésként létezett, mert a ballisztikus fejlesztést Hitler 1940-ben leállította.

V-5 atombomba: Még csak elképzelésként sem létezett. Folytak atomkutatások, de céljuk nem bomba, hanem reaktor előállítása volt.