Szeptember 30.án 1938 sikerül diplomáciai eszközökkel, négyhatalmi megállapodással, Hitler - Mussolini - Daladier - Chamberlain által aláírt egyezménnyal elérni a Szudéta vidék németországhoz való csatolását. Hitler ezidáig mást nem tesz, mint érvényesíti a nemzeti önrendelkezés Wilson amerikai elnők által meghírdetett elveit. November másodikán - azaz egy hónappal később magyarország is visszakapja Csehszlovákiától az elcsatolt felvidék egy részét. Ezek mind olyan változások, amelyek igazságosabb határokat eredményeznek.

Németország a Szudétavidék elfoglalása során 1938 novemberében néhány kompenzáció nélküli annexiót hajt végre (Krems, Domazlice külvárosai, Gewitsch ipari központja, gablonzi sáv Reichenbergtől délkeletre).

A Reichenberg központú Szudétavidék határát az etnikai választóvonal mentén jelölik ki, lényegében az 1918-as osztrák követelés vonalát követve. Németországhoz kerül többek között Pozsony 1919-ben Magyarországtól elcsatolt külvárosa és a hultschini terület. A cseh etnikum legnyugatibb pontján Taus/Domažlice csehszlovák kézen marad, azonban a helység nyugati szélén már német területen halad a Karlsbadot Regensburggal összekötő országút. Ezzel fejeződik be tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása, abban az értelemben, hogy most tűnnek el végleg a régi állam külső határai (kivétel a svájci határ, a Karni-Alpok rövid szakasza és a Lengyelországot a Szovjetuniótól elválasztó Zbrucz folyó).