1941-42 fordulójának eseményei megérlelték az uralkodó körök elhatározását, hogy a feltétlen németbarát Bárdossy Lászlónak távoznia kell. 1942 márciusában a kormányzó Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnökké.
Kállay támadást indított a függetlenségi mozgalom ellen. Közel 400 szociáldemokrata párti és szakszervezeti vezető kapott katonai behívót, és a munkaszolgálatos századokba osztották be őket. Letartóztattál Szakasits Árpádot, lecsaptak a KMP-re. Rózsa Ferencet, a KB titkárát és az illegális Szabad Nép szerkesztőjét halálra kínozták. Schönherz Zoltánt, a KB másik titkárát kivégezték. Feloszlott a Történelmi Emlékbizottság is.
1942 április 11-én megindult a 2. magyar hadsereg kiszállítása a frontra, melynek feladata a Voronyezstől délre, a Don-kanyarban lévő közel 200 kilométeres folyószakasz védelme volt. Ehhez azonban nem volt elegendő katona és megfelelő fegyverzet. Különösen páncélelhárító fegyverekből, harckocsikból és tüzérségi eszközökből volt nagy a hiány. A hideg orosz télben a katonák túlnyomó része nem rendelkezett megfelelő téli ruházattal sem. Az 1943. január 12-én megindult szovjet rohamnak a 2. magyar hadsereg csak rövid ideig volt képes ellenállni. A Vörös Hadsereg áttörte a védelmi vonalat, az ellenállás összeomlott.   
Óriásiak voltak a veszteségek. A doni tragédia mély hatást gyakorolt a közhangulatra és a politikai életre egyaránt, bár a kormány igyekezett eltitkolni a valós veszteségeket ( a hadsereg parancsnokát, Jány Gusztávot hazaérkezésekor ünnepélyesen fogadták). A voronyezsi katasztrófa és az 1943 júliusi olaszországi fordulat hatására titkos tárgyalások kezdődtek az angol-amerikai szövetségesekkel, miközben a kormány szövetségesi kötelezettségeit is teljesítette Németországgal szemben. Ennek eredményeképpen sikerült megkötni 1943 szeptemberében egy előzetes fegyverszüneti megállapodást. A Magyarország kapitulációjáról szóló okmány akkor lépett volna életbe, ha az angol-amerikai csapatok elérik Magyarország határait. Ehhez a szövetségesek gyors olaszországi előrenyomulása vagy egy balkáni partraszállásra lett volna szükség. Egyik sem következett be. Következményeképpen Hitler - aki tudomást szerzett a megállapodásról – Magyarország katonai megszállása mellett döntött. Az olasz kiugrás után nem akarta kockáztatni újabb szövetségesének elvesztését, Horthyt 1944. március 18-ra Klessheimbe rendelte, ahol közölte vele a megszállás tényét. 
A német csapatok 1944. március 19-én foglalták el Magyarország területét. Szervezett ellenállásba nem ütköztek. Magyarországra érkezett Edmund Veesemayer teljhatalmú birodalmi megbízott a magyar politika irányítására és Adolf Eichmann a zsidók deportálásának irányítására.
A Gestapó emberei már az első napon hozzáláttak a baloldali vagy angol orientációjú politikusok, újságírók és gazdasági vezetők letartóztatásához. A németek jelenléte és az együttműködő Sztójay-kormány politikája miatt az angol-amerikai légierő rendszeresen bombázta az országot. A megszállási rendszer a vele együttműködő magyar államapparátusra támaszkodott.
Horthy jóváhagyásával kiküldték az 1. magyar hadsereget a szovjet frontra. Betiltották az összes náciellenes sajtóterméket és törvényen kívül helyeztek minden baloldali ellenzéki pártot. A fegyverkezés és a haditermelés irányítására német megbízottat neveztek ki.
A bányászat, olaj és bauxit kitermelés az ipar és a mezőgazdaság mellett a németek maximálisan igénybe vették a közlekedési hálózatot. Magyarország tartotta el a megszálló csapatokat. A megnövekedett áruszállítások áruhiányt és az infláció gyorsulását idézték elő.
Megindult a zsidóság német mintájú üldözése. Sárga színű hatágú csillag viselésére kötelezték őket. A propaganda azt terjesztette, hogy a háborús nélkülözésekért a zsidóság a felelős. Május közepén megkezdődtek a deportálások. 
1944 májusában megalakult a németellenes összefogás szervezete, a Magyar Front. Tagja volt a SZDP, FKGP, a Nemzeti Parasztpárt, és a Békepárt (szeptember 12-től Kommunista Párt) és a legitimista Kettős Kereszt Szövetség. Elnökévé szeptember elején a szociáldemokrata Szakasits Árpádot választották.
Az 1944. november 9-én Budapesten alakult ellenállási szervezetet, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát árulás következtében felszámolták. Vezetőit, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Kiss János altábornagyot a nyilasok kivégezték.
Románia 1944. augusztus 23-i átállásával a szovjet hadsereg a Kárpátokon belülre került. 25-étől román támadások érték a Székelyföldet, 27-én a 2. Ukrán Front átlépte az akkori magyar határt. Horthy kormányzó, az átmeneti német hatalmi megingást kihasználva, 1944. augusztus 29-én Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnökké. Az ország minél gyorsabb kivezetése a háborúból volt a feladata. Az 1944. október 11-én Faraghó Gábor vezérezredes által aláírt ún. előzetes fegyverszüneti feltételek tartalmazták a németek megtámadásának kötelezettségét is, továbbá előírták az 1937. december 31-én érvényben volt határok mögé történő visszatérést. Október 15-én a rádióban beolvasták a kormányzó proklamációját a fegyverszünet kéréséről. A „kiugrást” azonban egyáltalán nem készítették elő. A németbarát szellemben nevelt tisztikar és a vezérkar azonban ellenállt. Horthy helyzetét tovább nehezítette, hogy egyetlen még élő gyermekét, Miklóst a németek október 15-én túszként foglyul ejtették.
A vezérkari főnök nevében azonban a harc folytatását elrendelő parancsot olvasták fel a rádióban. A németek megostromolták a Várat, 1944. október 16-ára virradóra a kormányzó lemondott, és miniszterelnökké nevezte ki Szálasi Ferencet. (Horthyt a háború végéig Németországban tartották fogva. A háborús főbűnösök nürnbergi perében tanúként hallgatták ki. 1957-ben bekövetkezett haláláig Portugáliában élt.)

Szerző: vh2  1943.01.12. 00:00 1 komment

Címkék: magyarország zsidó szálasi bajcsy zsilinszky gestapo kállay hintapolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://anagyverekedes.blog.hu/api/trackback/id/tr96942962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aestergo 2009.05.18. 15:12:08

Akiket a Gestapo 44 márc.19 körüli időkben letartóztatott, elég kevés szó esik.
Én úgy tudom ezek az emberek nemcsak angolbarátok voltak, hanem olyanok, akik
megérdemelnék,hogy az utókor méltóképp megemlékezzen róluk.A magyar történelem fehér foltjairól jó lenne fellebbenteni
a fátylat.Kezembe került Zsigray Júlia
Tragikus keringő című könyve.A 45 után 59-ig elhallgattatott írónő könyve is tele
van ilyen fehér foltokkal.Én a Gellérthegyi Citadellán a külföldieknek
bemutatnám,mi történt pl.Bethlen Istvánnal, a nyilasok által letartóztatott Mindszenty Józseffel.