A II. világháború idején a hitleri Németország és szövetségesei által megszállt országokban az antifasiszta harc sajátos formája. A megszállt országok munkásmozgalma és a hazafias polgári körök egy percre sem fogadták el a fasiszták előtti kapitulációt, s a megszállt szovjet földön kibontakozott partizánháború példájából is erőt merítve, ellenállási mozgalomat szerveztek: akadályozták a hadi célú termelést, a szállítást és a hírközlést,. fegyveres akciókkal zavarták az ellenség csapatmozdulatait, felderítést végeztek a szövetségesek javára, hadifoglyokat és üldözötteket mentettek, megszervezték a lakosság valósághű tájékoztatását és a fasisztákkal együttműködők (kollaboránsok) elleni harcot. Az ellenállás fő erejét a kommunisták alkották, ugyanakkor az ellenállási mozgalomban a kommunisták népfrontpolitikája testesült meg. Az egész országra kiterjedő széles népi ellenállási mozgalom először Jugoszláviában és Görögországban bontakozott ki. A SZU németek megszállta területén az ellenállási mozgalom hamar szervezett partizánháborúvá fejlődött. Több országban a szétszórtan működő partizánosztagokat összefogó népi felszabadító hadsereg alakult (Albánia, Bulgária, Jugoszlávia). A háború előrehaladásával a fasiszta hatalmak országaiban is jelentős méretű ellenállási mozgalom alakult ki, ezt példázza többek között a Hitler elleni merénylet 1944 júliusában, valamint az olaszországi belső helyzet alakulása. A háború vége felé sok helyen nemzeti felkelésre került sor. (Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Csehszlovákia, Görögország.) Az ellenállási mozgalomban kikovácsolódott egységet bizonyítja, hogy a nyugat-európai országokban a kommunisták is résztvettek a háború utáni koalíciós kormányokban az USA és a polgári erők 1947-es ellenakciójáig.
 

Az ellenállás és a SOE     
A németek és az olaszok által megszállt európai országokat sikerült totálisan megfélemlíteni, ahogy azt az ellenállási mozgalmak is tanúsították. E mozgalmakat az a hit hozta létre és működtette, hogy egyszer eljön majd a győzelem. Arra is szükség volt, hogy lakosság legnagyobb része a normális életét folytassa, hiszen így lehetett a legjobban fedezni az ellenállok tevékenységét. Ez néha megkívánta a passzív kollaborálást is a megszállókkal. Nélkülözhetetlen volt a külső támogatás is, és ennek érdekében Churchill 1940 nyarán létrehozta a Speciális Hadműveletek Parancsnokságát (Special Operations Executive, OSS) 1942 májusában alapították meg.

A SOE és az OSS szabotázsakciók végrehajtását és a hírszerzést tekintette az ellenállás két fő feladatának. Az előbbi nem csak lekötött bizonyos megszálló erőket, hanem akadályozta az adott ország iparának a tengelyhatalmak szolgálatába állítását is. Az ellenállás gyakran szigorúan titkos és a szövetségesek számára létfontosságú katonai információkat is meg tudott szerezni – például a német atombombaprogram keretében folyó norvégiai nehézvízgyártásról vagy V-fegyverek kifejlesztéséről. A különböző csoportok tevékenységének koordinálása érdekében a SOE és az OSS összekötő ügynököket alkalmazott, és gondoskodott fegyverek, robbanóanyagok és egyéb eszközök megfelelő kezekbe jutásáról.

Az ellenállás igen nehéz körülmények között működött. A hegyekkel és erdőségekkel borított terepeken könnyebb volt a dolguk, mint Németalföld vagy Dánia sík vidékén, ahol szinte elrejtőzni sem lehetett. Problémát okozott az is, hogy a különböző politikai felfogású csoportok között sokszor elég nehéz volt kialakítani az együttműködést, Franciaországban például a csoportok egy része De Gaulle-t támogatta, akikkel nem volt túl jó viszonyban az egészen más elképzelésekkel rendelkező kommunista csoportok. Állandóan fenn állt egymás elárulásának a veszélye. Az ellenállás szervezeteibe gyakran beszivárogtak náci-szimpatizánsok is vagy éppen olyanok, akik egyszerűen pénzt akartak szerezni honfitársaik elárulásával. Az Abwehr is nagy szakértelemre tett szert az ellenállás tagjainak felismerésében és lebuktatásában.

1942 márciusában például sikerült „megfordítani” egy hollandiai SOE-rádióst, és 18 hónapon át hamis híreket továbbítani vele Londonba. Ennek következtében a németek sok ügynököt elfogtak, s egy időre gyakorlatilag felszámolták a holland ellenállást. A problémák viszontagságok ellenére az ellenállási mozgalom nagyban hozzájárult a szövetségesek győzelméhez.

Az ellenállás fő fegyverei:

Sten (Brit)
Steyr MP34 (Ausztria)
M3 "Grease Gun" (Amerika)
Schmeisser MP40 (Német)
Luger (Német)


Hírszerző és ellenálló

1940 októberében – a korábbi Gestapo-ellenőrzések ellenére – Bonhoeffer mint titkos ügynök kapott megbízatást a német katonai hírszerzésben, az Abwehrben. (A Wilhelm Canaris nevével fémjelzett német hírszerzésről már a náci rezsim alatt titokzatos történetek keringtek: nemcsak a "kétarcú admirális", de a hírszerzés több tagja is – például Bonhoeffer sógora, Hans von Dohnanyi is – bizonyíthatóan résztvevője volt különböző ellenállási mozgalmaknak, illetve együttm?ködött más, ellenséges országok hasonló szervezeteivel a háborúban és még azután is.)
Látszólag úgy t?nt, Bonhoeffer pásztor is a náci eszmék terjesztéséért küzd, erre használja széles kör? külföldi kapcsolatait. Valójában azonban az ellenállási mozgalom számára próbált nemzetközi támogatást szerezni.
1941-ben és 1942-ben több ízben utazott Olaszországba, Svájcba, Angliába és a skandináv államokba. Különösen angliai útjához f?zött a német ellenállási mozgalom nagy reményeket: George Bell angol püspökön keresztül a brit kormánnyal, sőt a szövetségi erőkkel is kapcsolatot létesítettek. A szövetségi erők bizalmatlanul fogadták a német belső ellenállás elképzeléseit – különösen azért, mert úgy akarták a külföldi kormányok segítségét igénybe venni, hogy Hitler megbuktatása után Németország területi integritása sértetlen maradjon. Noha a vonakodó nemzetközi kormányok segítsége elmaradt, Bonhoeffer és Dohnanyi jelentős összegeket halmoztak fel a még Németországban maradt zsidók kiszöktetésére. A Gestapo először azt hitte, a két titkos ügynök bankszámlái csupán kétes üzleti ügyeik nyomán dagadtak így fel. Csak később derült ki: 14 zsidót már Svájcba szöktettek, ezek az új összegek pedig további "szállítmányok" fedezésére szolgálnak. Dohnanyit és Bonhoeffert 1943 áprilisában – több társukkal együtt – letartóztatták, majd zsidószöktetésért és kettős ügynöki szerepkörükért a rettegett berlini Gestapo-börtönbe vitték. Amint az 1944. július 20-ai Hitler elleni merényletben játszott szerepkörükre is fény derült, 1945 februárjában Buchenwaldba szállították, majd a flossenburgi koncentrációs táborban kivégezték őket.
 

Szerző: vh2  1943.01.01. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: ellenállás antifasizmus gestapo

A bejegyzés trackback címe:

https://anagyverekedes.blog.hu/api/trackback/id/tr90942874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.