Ez az esemény volt az első lépés Hitler régi álmában, a Harmadik Birodalom kiterjesztésében, amely megelőzte a Szudéta-vidék Németországhoz csatolását és Csehszlovákia megszállását 1939-ben, és végül Lengyelország megtámadásával a második világháborúhoz vezetett.

Bár 1938. március 12-én a Wehrmacht bevonult Ausztriába, harcokra nem került sor, részben mert Németország előzőleg politikai nyomást gyakorolt az országra, de főleg azért, mert az előző napon, március 11-én Bécsben az osztrák náci párt előre megfontolva megbuktatta a fennálló osztrák kormányt.

A nemzetközi válasz mérsékelt volt: Nagy-Britannia nem léptette életbe a versailles-i békeszerződést, ami megtiltotta Németország és Ausztria bármilyen kapcsolatát. Ausztria független államként megszűnt létezni egészen 1945. április 27-éig, amikor felállítottak egy ideiglenes osztrák kormányt, amit a szövetségesek elismertek.

Bécs–Budapest az „Anschluss” idején


Ha nem is annyira fellángoló szenvedélyességgel mint ez Magyarországon általánosan elterjedt, de a II. Osztrák Köztársaság sem egységes az „Anschluss“- évek megítélésében. Mégis, a tárgyilagosság megközelítését jelenti, hogy egyre inkább háttérbe szorul Ausztria mint a hitlerizmus első áldozata címkéjű besorolás. Éppen a napokban zúdultak fel a baloldalon Dr. Habsburg Ottónak a Parlamentben az 1943. évi moszkvai deklarációt elítélő kijelentése miatt (a szövetségesek elmarasztalták Ausztriát a nácizmusban való részessége miatt). Ma már hivatalosan is elismerik, mekkora lelkesedés fogadta a német csapatok bevonulását s azt követően a Német Birodalomba való beolvadást közakarattá nyilvánító népszavazás előtt Dr. Karl Renner úgy nyilatkozott: a szociáldemokraták igennel szavaznak a csatlakozás mellett.

Alábbi cikkünk szerzője újságíró, 1946 óta svájci német és francia nyelvű lapok ausztriai tudósítója. Március 6-án ünnepelte 87. születésnapját. 1942-ben náciellenes tevékenysége miatt Ausztria elhagyására kényszerült, és csak 1946-ban tért vissza Bécsbe. Közben a pécsi és a genfi egyetemen szerzett diplomát. Nagyapja a DDSG bécsi vezérigazgatója és elnökhelyettese volt, apja a közös hadseregben volt vezérkari ezredes. Német anyanyelvű osztrák-magyarnak vallja magát; Svájcban tanult meg magyarul.

Hitler 1938. március 13-i bevonulása Ausztriába nem lepett meg bennünket, akik ismerték a Franz Basch vezetése alatt álló Volksbundnak a magyarországi németség körében kifejtett aknamunkáját. Ausztria elfoglalása után ettől függetlenül nagyon sokan várakozó álláspontra helyezkedtek Bécsben (zsidó származásúak, szociáldemokraták, arisztokraták, legitimisták, Dollfuss-Schuschnigg irányzatú keresztény szocialisták stb.). Abban a tévhitben éltek, hogy Es wird doch nicht so schlimm werden, azaz nem lesz ez annyira rossz. Súlyosan tévedtek. A GESTAPO már az ország elfoglalása utáni napokban elhurcolta Dr. Wilhelm Krechler bécsi rendőrfőnököt (felesége bonyhádi Perczel Jerta volt) és Gustaw Lovrek legitimista ifjúsági vezért. Mindketten túlélték Dachaut és 1946-ban viszontláttuk egymást.

Miután a Morzinplatzon lévő Hotel Metropolban megkezdte működését a GESTAPO, megindult a menekülés Bécsből. Úgyszólván egyedül a kommunisták Csehszlovákiának vették útjukat, kevesen Jugoszláviát választották, a legtöbben (nagyobbrészt zsidó származású személyek) azonban Magyarországon kerestek menedéket. Ennek az volt az oka, hogy mind Prágának, mind pedig Belgrádnak az ún. kis-entente-államok fővárosaként közismert volt Ausztria-, ill. Magyarország elleni politikája, egyedül Horthy Magyarországa mutatott rokonszenvet az első Osztrák Köztársasággal, ill. az osztrák menekültekkel szemben. Gondozásukra a budapesti rendőrfőkapitányságon belül Dr. Batizfalvy Nándor őrnagy vezetésével külön osztályt rendeztek be.

1938 nyarán – s aki fizikailag bírta – még át lehetett jutni a „zöld határon“ Magyarországra. Ugyanakkor a DDSG (Duna Gőzhajózási Társaság) teherhajóin és uszályain szintén nyílt Ausztria elhagyására lehetőség. Ott még értéktárgyakat is vihettek magukkal a távozók. Az időközben főkonzulátussá lefokozott bécsi magyar követségen (a nagykövetségi státusz Ausztria felszámolása miatt szűnt meg) Kartal főkonzul és Falta konzul – többek között magyar okmányok kiállításával – volt a náci üldözöttek segítségére. A hivatalos magyar okmányokat – legalábbis a világháború kitöréséig (1939. szeptember 1.) – elfogadták a náci hatóságok. A magyar iratok bizonyos fokú védettséget jelentettek. Gróf Bethlen István volt miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter támogatták az osztrák menekülteket.

Ez a támogatás többek között abban is megnyilvánult, hogy a menekültek (a lengyelekhez hasonlóan) Magyarországról Románián, Jugoszlávián és Olaszországon keresztül tovább juthattak Nyugat-Európába, ill. tengerentúlra. Aki Ausztriában rekedt – és akinek volt erre kellő mennyiségű pénze – Eichmannak a Prinz Eugen-Strasse-i Rotschild palotában berendezett irodájában megvásárolhatta távozását és ezzel az életét. A félfogadás a jobboldali kiskapun keresztül bonyolódott le. A JUVA (Judenverkehrsabgabe, azaz zsidó forgalmi beszolgáltatás) kifizetése ellenében az illető személy megkapta a kiutazási engedélyt és mosolyogva, ellenkező esetben halálfélelemmel távozott az épületből. Zsidó származásúak valamint politikai üldözöttek Magyarországra csempészték értéktárgyaikat.

Hetven év távlatából, és az akkori állapotok ismeretének hiányában, ill. opportunizmusból meg félrevezető szándékkal az antifasizmus címkéjével ellátva sok maszlagot írnak manapság. A valóság az, hogy 1938-ban – Mexikó kivételével – az egész nyugati világ elfogadta Ausztria bekebelezését. Az ausztriai és magyarországi náciellenes tábor semmi támogatást, de még csak biztatást sem kapott nyugatról. Ennek ellenére az Anschluss idején, egészen Magyarországnak a németek általi megszállásáig (1944. márc. 19.) Magyarországon a III. Birodalomhoz képest összehasonlíthatatlanul jobb állapotok uralkodtak. Mindebből az a tanulság 2008-ban, hogy az osztrák és a magyar népnek minden téren együttérzést kell tanúsítania, a mai visszásságok felismerésében és leküzdésében együtt kell működnie egymással. Ez az üzenetem különösen a fiatalságnak, de a középkorúaknak is a Lajtán innen és a Lajtán túl.

Szerző: vh2  1938.03.12. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: ausztria németország harmadik hitler birodalom anschluss

A bejegyzés trackback címe:

https://anagyverekedes.blog.hu/api/trackback/id/tr76942666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása